A szúfélék a fedelesszárnyúak rendjébe, az ötlábtőízesek csoportjába tartoznak. Apró, zömök, hengeres testű bogarak, amelyből Magyarországon mintegy 80 faj él. Leginkább az élő fák héja alatt, a szijács közelében tartózkodnak, s csak néhányuk hatol be a fatestbe, ahol sajátságos meneteket rágnak. A fába ferdén berágott üreg végén egy vagy többágú anyaüreget készítenek, ahol párosodnak, majd az oldalakba rágott mélyedésekbe helyezik el petéiket. Peterákás után a rovarok elhalnak. Kikelt kukacaformájú lárváik tovább folytatják a faanyag puszítását úgy, hogy az anyaüregre további merőleges álcautakat rágnak, gondosan kerülve, hogy egymás járatait érintsék. Később az álcautak végét kiszélesítik, s itt alakulnak át bábbá. Ha a rovar kifejlődött, ismét keresztül fúrja magát a fán és folytatja további életét, így a folyamat előről kezdődik, s addig folytatódik, mig a fa el nem fogy. Ezt követően a szúk újabb fogyasztható faanyagot keresnek.Tájékoztatnunk kell azonban a közvéleményt, hogy a szúfélék mindig csak az élő fát, a lábon álló gyümölcsösöket, erőállományokat támadják meg, s nem károsítják a feldolgozott, beépített faanyagot. Ezeket főképp a különféle farontó rovarok – kopogó bogár, szijácsbogár, ormányos bogár, csuklyás bogár és a cincérek – teszik tönkre. Azonban a köztudatban, s még szakmai berkekben is olyannyira elterjedt a szú gyűjtőnév, hogy internetes oldalunkon ezen nem kívánunk változtatni. Csupán itt említjük meg, nehogy a hozzáértők joggal szakszerűtlenséggel vádoljanak bennünket.
Hozzá kell azonban tennünk, hogy már több magyar felhasználó kísérletezett a Jobeck szerrel élő fában szú ellen. Az eddigi tapasztalatok és visszajelzések azt mutatják, hogy a vegetációs időn kívüli kezelés esetében a szer hatékonyan alklamazható a szú elleni védekezésben. Érdemes tehát Önnek is kipróbálnia!